Álláspontunk szerint a kedvtelésből űzött vadászat helytelen, etikátlan, és sportszerűtlen, hiszen nem sport az, ami az egyik fél életének kioltásával jár. Állatvédelmi szempontból a szaporulat ésszerű szabályozását tartjuk a vadászatot helyettesítő legjobb megoldásnak; ivartalanítással, okosan végzett (nem feltétlenül hormonális) fogamzásgátlásos szabályozással elkerülhető az állatok öldöklése.
Bizonyos körülmények között célravazető lehet a csúcsragadozók visszatelepítése is; ez azonban néha gyakorlatilag lehetetlen és a probléma sokkal összetettebb, minthogy ilyen egyszerűen meg lehetne oldani.

Sokat romboltunk már a természeten, és sajnos az sem segít már, ha megpróbálunk nem beavatkozni. Ennek azonban a lehető legrosszabb módszere a vadászat. Nem fair kűzdelem az, ahol a vadászpuska és esetekben egy falka kutya "küzd" egy remegő állat ellen; a kimenetel nem kétséges és semmiképpen sem humánus. A meglőtt állat sokszor elmenekül és akár napokig is szenvedhet a vackán iszonyatos kínok között, étlen-szomjan, amíg kimúlik. Józan ember nem kívánhat ilyen sorsot semmilyen élőlénynek.

A vadászat egyik különösen kegyetlen módja a csapdaállítás, melynek rengeteg elkóborolt háziállat is áldozatul esik. Az állatok sebzetten szenvednek napokig; elmenekülni és védekezni sem tudnak más ragadozók támadása ellen. Az éles fémfogak szétroncsolják az állat lábát; a seb elfertőződik, beköpik a legyek, és az állat iszonyatos kínjában néha lerágja saját végtagját. Egy másik kedvelt csapdafajta a hurok, mellyel felrántják az állatot lábánál fogva a magasba. Képzeld csak el, micsoda kínokat él át az az állat, mely a levegőben lóg akár napokig is, és gyakran élve falják fel a keselyűk.
A Feröer-szigeteken minden évben kb. 1500 bálnát gyilkolnak le. A faroe-iak nem csak bálnákra vadásznak, hanem különböző delfinfajtákra is. Egész csordákat terelnek be egy-egy öbölbe, ahol bálnakéssel és acélkampókkal felszerelkezve várnak rájuk. Először a kampókat az állatok orrnyílásába és húsába vágják, felszakítva a bőrt és mély sebeket okozva; így vontatják a partra őket. Ezután valaki felmászik a bálnára, és az orrnyílása mögött megpróbálja elvágni a fő ütőeret. Ez a vadász tapasztaltságától és az állat rángatózásától függően akár negyed-fél órát is eltarthat. Ha kellően tapasztaltak, akár egész bálnacsaládokat, beleértve a terhes anyákat, kisborjúkat, stb. is képesek kiirtani pár perc alatt. A sziget lakói nem ebből élnek. Náluk ez hagyomány, tradíció és "ünnepi alkalom" - szerintünk szégyen!

Állatvédő szervezetek statisztikái szerint csak vadászati célra, vadászengedéllyel rendelkezőknek évente több, mint egymillió puskát adnak el. Évente több, mint 3 millió állatot ölnek le ezekkel, melyekből 400 000 védett fajokhoz tartozik. Több, mint 20 millió állat leli halálát évente a vadászok által okozott környezetszennyezés miatt (töltényhüvelyek, mérgező ólom, sörét, stb.)


A vadászatra nincs mentség! Nem vagyunk már rászorulva a vadállatok szőrméjére - van meleg ruhánk; nem vagyunk rászorulva a húsukra - van rengeteg egyéb táplálékforrásunk; nem vagyunk rászorulva, hogy puskával irtsuk őket - van rengeteg más, korszerű módszerünk a szaporulatszabályozásra! A vadászat véres sport és fölösleges! Hány, és hány állatfaj halt ki a vadászat miatt, hány és hány védett állatot lőnek ki évente az orvvadászok, hány és hány bálnát vadásznak le a nemzetközi egyezmények ellenére? Hány és hány állatkölyök marad árván; hány és hány tetem jelzi, hogy ide is betette a lábát az ember, és nyomában pusztítás és halál jár? Mondj nemet a vadászatra!