Minek nevezzelek?

Milyen is az ideális hívónév egy kutya számára? Azt szokták mondani, hogy a legjobban a magas hangrendű szavak felelnek meg, noha személy szerint én úgy vélem, lebecsüli a kutya hallását (vagy a gazdi hangerejét), aki azt állítja, hogy a Hasszán vagy a Morgó nevet viselője nem hallja meg elég messziről (ha olyan messze van, hogy tényleg nem hallja meg, ott már más baj van). Valóban nem érdemes ugyanakkor két szótagnál hosszabb nevet választani: a tapasztalat azt mutatja, hogy idővel úgyis lerövidül valamiféle becenévvé. Bár emberi személynevet állatoknak adni régen sem volt éppen ritkaság, mégsem célszerű, különösen, ha gyakori névről van szó.

Bár jómagam személy szerint nem tartom sértőnek, ha egy kutyát úgy hívnak, mint engem, mégsem szívesen kapkodom a fejemet, ha valaki minduntalan a nevemet kiabálja (nota bene: az inuitoknál például megtiszteltetésnek számított, ha valakit érdemesnek tartottak arra, hogy egy kutyát nevezzenek el róla).

Érthető és támogatható törekvés az, ha valaki a kutyáját a fajta származására utaló névvel illeti: az orosz agárnak stílusos név a Kozák vagy a Natasa, az alaszkai malamutra jól illik a Skeena vagy a Klondike (megőrizve egyben a folyónevek hagyományát is), de még a rhodéziai ridgeback vagy a basenji számára is lehet afrikai nevet keresni, például Kongó, vagy az ‘úr’ jelentésű szuahéli Bwana. Nemzeti kutyafajtáink esetében végképp célszerű a magyaros névadás: el sem lehet képzelni nagyobb tévedést, mint egy komondort Jackie-nek nevezni!