A tudatos állatvédelem a modern államokban már több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Célja és lényege végső soron ma is azonos: az állatok indokolatlan kínzásának, a velük való kíméletlen bánásmódnak megakadályozása, illetőleg a lehető legkisebb mértékre szorítása, az életfeltételeik biztosításáról, valamint az állatfajok fennmaradásáról való emberi gondoskodás.

Dolgozatom célja a kísérleti állatok védelméről szóló Európai Uniós és magyar jogszabályok ismertetése. További célom az állatkísérletekben alkalmazott vegyi anyagokkal kapcsolatos irányelveknek és a gyakorlati helyzetnek az ismertetése. Nem csupán azért foglalkoztam ezzel a témával, mert mi is az Európai Unió tagjává szándékozunk válni és ehhez az általa megfogalmazott irányelveket ismernünk, elfogadnunk és követnünk kell, hanem azért is, mert véleményem szerint az állatvédelem területén fontos szerepe kell hogy legyen az emberi civilizáltságnak és kulturáltságnak. Fontos kérdés tehát, hogy az emberek miként viselkednek az állatokkal. Az állatoknak sok szenvedést kell eltűrniük, s ennek fő okozója az "élőlénylánc csúcsán" álló ember. Az állatvédelem hatékonyságának előmozdítása érdekében két fontos szempont került előtérbe. Az egyik, hogy minden lehetőséget ki kell használni a társadalom érdeklődésének az állatvédelmi kérdésekre való irányítása érdekében, a másik pedig, hogy a még rendkívül széles körben megnyilvánuló emberi érdektelenség és közömbösség leküzdésének meg kell teremteni a jogi eszközeit is.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény megteremtette a magyar állatvédelem jogi rendjét. Egy korszerű állatvédelmi törvény és annak követése társadalmunk érettségének is egyik kifejezője. Növeli hazánk tekintélyét és megbecsülését nemzetközi szinten, valamint látványos dokumentuma az európai társadalomba való beilleszkedésünknek.


2. Irodalmi áttekintés

Új kozmetikum alapanyagát vizsgálják Draize-teszt a Mennen Company egyik laboratóriumában. Foto: PETA ('1990)

2.1. Az állatvédelem nemzetközi és hazai előzményei

           Az Európai Gazdasági Közösségben kidolgozták a 78/923. EGK Tanácsi irányelvet, valamint a 92/583. számú Tanácsi Határozatot, amely az általános állatvédelmi előírásokat tartalmazza a gazdasági haszonállatokra vonatkozóan. A hat hónaposnál fiatalabb borjak védelméről a 91/629. EGK irányelv rendelkezik, amelynek módosítására jelent meg a 97/2. EK irányelv és 97/182. Európai Unió Bizottsági Határozata. A 88/166/EGK irányelv szabályozza a ketreces tojótyúk tartás követelményeit. Az Európai Unió 91/630. számú irányelve összefoglalja a sertések tartásának állatvédelmi követelményeit. Az EU 93/119. számú irányelve az egypatás, hasított körmű, baromfi, nyúl és prémes állatok kíméletére vonatozik levágásuk tekintetében. Az 1974-ben hozott 74/577. számú irányelv kötelezővé tette a vágóállatok kábítását. Az állatok jólétével kapcsolatban több egyezmény is született az Európa Tanácsban: nemzetközi állatszállítás (1968), haszonállatok védelme (1976), állatkísérletekre vonatkozó szabályozás (1986), vágóállatok védelme (1979). A tagállamok törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról a kísérleti vagy más tudományos célra használt állatok védelméről a Tanács 86/609/EGK irányelve rendelkezik.

Az Európa Tanács 1987-ben adta ki az "Európai Egyezmény kísérleti, illetve egyéb tudományos célokra használt gerinces állatok védelméről" szóló, 123. számú konvencióját. A dokumentum elismeri, hogy minden ember erkölcsi kötelessége tisztelni az állatokat, valamint figyelembe venni, hogy az állatok képesek szenvedni, örülni, emlékezni. Az egyezmény megállapítja azt is, hogy az embernek szükséges állatokat alkalmaznia tudományos kísérletekben, ha azáltal ismeretei gyarapodni fognak. A kiadvány korlátozza a tudományos célra történő állatok felhasználását, valamint tartalmazza az ezek helyettesítésére szolgáló módszerek kifejlesztésének és bevezetésének igényét, különös hangsúlyt fektetve az állatok fájdalmának, szenvedésének és szorongásának csökkentésére, illetve elkerülésére. A 90-es évek második felétől kezdődően hazánkban fokozott társadalmi igény bontakozott ki az állatvédelmi- és kíméleti törvény megalkotására. A jogalkotást erőteljesen sürgették a küszöbön álló politikai változások, valamint a civil állatvédő szervezetek.

Az állatvédelmi törvény megalkotása iránti igényt az állatokkal való bánásmód riasztó jelenségei is táplálták, ugyanakkor fontos politikai nyomás Magyarország küszöbön álló Uniós csatlakozásával felmerülő jogharmonizációs kötelezettsége.

A hazai szakirodalomban, 1996-ban jelent meg tájékoztatás az Európai Állatkertek és Akváriumok Egyesülete által 1994-ben kiadott ajánlásról. Ez az ajánlás 18 oldalon keresztül, 101 pontban szól az állatok állatkerti elhelyezéséről, és kiterjed a vadas- és szafariparkok rendtartására is. A magyarországi állatvédelmi törvény szövegére több alkalommal is tettek javaslatot az állatvédő szervezetek, ezek között elsőként a Hermann Ottó Állatvédelmi és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban. Az Állatorvostudományi Egyetem és a Tudományos Állatorvosi Kamara közös bizottságot hozott létre 1992-ben az állatkísérletek etikai ellenőrzésére. Ennek tevékenysége azonban nem vált széles körűvé.

Az állategészségügyről 1995-ben jelent meg a XCI. törvény, amelyben megtalálhatók az állatvédelemre vonatkozó utalások. A törvény végrehajtására jelent meg a 41/1997. FVM rendelet, amely szintén kitér bizonyos állatvédelmi kérdésekre.