A nyugati kultúrákban az állatokat sohasem övezte különösebb tisztelet és megbecsülés; általában az ember szolgálatára született lényeknek tekintették őket.

Elmondhatjuk, hogy alig néhány évtizede az állatkísérletek szükségességét még mindenki elfogadta, bár már az ókorban is voltak ellenzői. (pl. Pitagorasz, Plutarkhosz)

A későbbiekben Kant is ellenezte a kísérleteket. Ő valójában nem ismerte el az állatok jogait, mint élő és érző lényekét, de úgy vélte, hogy az állatokat tisztelnünk kell, mert az állatokkal szembeni kegyetlenség egy tőröl fakad az emberekkel szembeni hasonló viselkedéssel. (Ezt az elméletet egyébként a legújabb kutatások is bizonyították - a szerk.)

Csak az 1700-as évek végén Jeremy Bentham filozófus dolgozta ki az állati jogok alapjait. Híressé vált mondása: "Nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni vagy beszélni, hanem, hogy képesek-e szenvedni?"

A szenvedés pedig nem függ az intelligencia mértékétől. Gondoljunk csak bele: egy fájdalmas kísérlet során egy okos ember másként szenved mint egy kevésbé jó képességű? Össze lehet hasonlítani egy okos nyúl és egy butácska kutya fájdalmát?

A mai értelemben vett szervezett állatvédő mozgalom a kísérletek betiltása érdekében és az állati jogok elismeréséért a hetvenes években kezdett kialakulni.

Az alapgondolat szerint az ember azért kegyetlen az állatokkal, mert azok más fajhoz tartoznak. Ugyanebből indulnak ki az emberiség elleni bűntettek elkövetői is amikor pl.bőrszín vagy vallási hovatartozás miatt csorbítják az alapvető emberi jogokat.

Az állatkísérletek veszélye tehát abban is rejlik, hogy negatív viselkedési modellt képviselnek, amely rangsorol a fajok között és nem tiszteli a másságot. Ezzel szemben az állati jogok elismerése - a méltó élethez és kegyes halálhoz való jog, - illetve a másság elfogadása az emberi jogok tiszteletben tartásának teremt alapot.

Az állatkísérletek alkalmazása tehát minden esetben elfogadhatatlan még akkor is, ha úgymond "az emberiség érdekében" történik.